Miért engedjük a szabad játékot edzés előtt/szünetben/után?

A harcművészet kőkemény rend és fegyelem, nem? De.

Ez mégsem zárja ki a szabad játékot, sőt. Így könnyebb megtanulni az önfegyelmet és a határokat.

Nemrég feldobta a Facebook emlékként ezt a kis videót. 

{source}
<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/video.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fzenpowertkd%2Fvideos%2F515750188803387%2F&show_text=1&width=560" width="560" height="445" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowTransparency="true" allow="encrypted-media" allowFullScreen="true"></iframe>
{/source}

Szóval miért engedjük a szabad játékot edzés előtt/szünetben/után?

• mert kialakul a rendszer,
• mert vigyáznak egymásra,
• mert feszegetik a határaikat,
• mert kúsznak, másznak, ugranak, fejlődnek,
• mert látszik mire fogékonyak aznap...

A harcművészetek alapja a rend, rendszer és fegyelem. A gyerekeknek azonban a tanulás a határok kereséséről szól, a bukásokból való tanulásról. Mármint szó szerint és átvitt értelemben is…

Ha elesik, feláll és megy tovább. Ha valami nem sikerül elsőre, gyakorol, és újra megpróbálja. Majd újra meg újra.

Így tanulnak járni a kisbabák, így tanulnak futni, biciklizni, és még számtalan más készséget így sajátítanak el.
Ezért nagy szükség van arra, hogy egy edzésen/foglalkozáson belül is legyen lehetőségük elmenni a határokig.

Természetesen határokra szükség van.

Nálunk ez azt jelenti, hogy addig mehet a szabad játék, amíg nem sír (nem sérül meg) senki. Vagyis a legfontosabb alapszabály, hogy másban ne tegyenek kárt.
Fura ezt olvasni egy harcművésztől, igaz? :)

De nagyon működik. Igen, lesz majd, mikor “harcolunk” (értsd: küzdünk) egymással, de akkor is keretek között. Viszont ha szabad játék van, akkor csak úgy harcolhatnak, hogy a másik is élvezze a játékot. Ez automatikusan önkontrollra nevel - nekünk, edzőknek csak minimálisan kell beavatkozni.

Néha olyan játékokat találnak ki, amelyekkel nekünk is ötleteket adnak, hogy éppen aznap éppen az a csapat mire “vevő”. Mit játszanak szívesen.

• Van, hogy megállás nélkül fogócskáznak. Hibátlan - a fogó játékok kiváló gyorsaság- és reakciókészség-fejlesztők.
• Van, hogy ugrálnak, és bukfenceznek. Nagyszerű - akkor gyakorolhatjuk az eséseket, gurulásokat.
• Van, hogy akadálypályát építenek maguktól. Kiváló! Tegyük be az edzésbe is!

Én 8 évesen kezdtem, és kisgyerekként az egyik legjobb része volt az edzéseknek az edzés előtti szabad birkózás a szőnyegeken. Bemelegedtünk, feszültséget levezettünk, és sosem sérült meg senki - mindig vigyáztunk egymásra. A mai napig hálás vagyok ezért Kili Anikó mesternek, aki a nevelő edzőm volt.

Szóval hagyd a gyereket játszani, és figyeld, hogy mit játszik, és hogyan. Húzd meg a határokat, de azon belül engedd szabadon játszani - ne határozd meg minden mozdulatát.

Játékra fel!

-Csabi mester-