Biztos sokak fejében van egy sztereotipikus kép a küzdősportokról, hogy azok agresszívek, a gyerekeket arra tanítják, hogy mindent erőszakkal oldjanak meg, stb. Ez azonban egyáltalán nem igaz! Sőt, pont az ellenkezője teljesül.
Alábbi cikkünkben pont azt fogjuk bebizonyítani, miért hasznosak ezek a sportágak, amik közé a Taekwon-do is tartozik. Főleg a Taekwon-dora vetítve fogok vizsgálódni, mivel ebben van tapasztalatom, és nálunk, a Zen Power Sportcentrumban is ez a harcművészet és küzdősport elérhető.
Elképzelések
Ugyan sok küzdősport van, és mindegyik más szabályrendszerrel rendelkezik, tehát egy teljesen általános képet nem lehet mindegyikre ráhúzni, de amikor egy laikus meghallja, hogy küzdősport, valószínűleg egy full contact szakág jut eszébe, karate vagy boksz például. Legalábbis ezekről biztosan tudják, hogy full contact sportok, tehát akkor arra következtethetnek, hogy minden más küzdősport az.
Azonban nem az összes küzdősport (a Taekwon-do sem) full contact szabályrendszerű, kiütni az ellenfelet szabálytalan, és a túl erős vagy kontrollálatlan technikák sem megengedettek. A Taekwon-do, illetve kifejezetten az ITF Taekwon-do sokkal kevésbé ismert, az emberek nem igazán tudják mi az, ha előtte még nem találkoztak vele, ellentétben a WTF Taekwon-doval, ami az Olimpián is szerepel a sportágak között. Mi egy rejtett sportág vagyunk. A legtöbben talán a karatéhoz hasonlítják, az “egzotikus” nevéből adódóan. Általánosságban a Taekwon-doról a mindenféle ugró-pörgő rúgások, a bokszról a K.O.-k (kiütések) és vérző, törött orrok, arccsontok, a karatéról a deszkatörések és kiáltások jutnak az emberek eszébe. A legtöbben, akik először jönnek, akár csak megnézni egy Taekwon-do edzést, azon lepődnek meg, hogy a bázistechnikák és formagyakorlatok közben hogyan lélegzünk, “fújtatunk”. A másik ilyen meglepődést okozó jellemző a hullámmozgás, aminek elsajátításával talán mindenki küzdött, pedig segíti a mozgást, ívet, pályát adva a mozgásunknak.
A másik általános elképzelés a harcművészetekről, küzdősportokról, hogy agresszívak, erőszakossá tesznek. Épphogy ellenkezőleg, itt tanulja meg az ember, hogy hogyan tudja kontrollálni erejét, időzíteni és ezáltal megtanul felelősséget vállalni és tiszteletet tanúsítani a másik felé. És természetesen stresszcsökkentő hatása is lehet, amellett, hogy sikerélményeket is ad, például az övvizsgák, edzésen nyújtott eredmények által. Hiszen itt nem csak a versenyen van lehetőségünk látni konkrét eredményeket, hanem egy-egy edzés alkalmával is, amikor például egy nehezebb ellenfelet küzdő edzésen sikerül eltalálni.
A gyerekeknek megtanítja a harcművészet, küzdősport, hogy az, hogy mikor és mennyire használhatja erejét annak külön helye van, vagyis önuralmat tanít nekik. Nem szabadjára engedjük az erőnket a nagy világba, nem az a lényeg, hogy üssük, vágjuk egymást, ahogy csak bírjuk, hanem a pontos, gyors végrehajtáson van a hangsúly, vagyis épp az erőnek a megfékezésén.
A küzdőedzés sem a másik bántásáról szól, ez sokkal inkább játék, közösségi mozgás, ahol még ha esetleg mérgesek leszünk küzdelem közben magunk vagy az ellenfelünk miatt, akkor is ugyanúgy érvényben van a light contact szabályrendszer, vagyis akármennyire vinnének el a negatív érzelmeid, a Taekwon-do megtanít megfékezni ezt, és strukturálni a benned lévő “agressziót” és azt, hogy mindig oda kell figyelned, hogy a másikat ne bántsd, akármennyire is dühös vagy épp. És persze ha ezt megtanulod, a fejed is tiszta marad, logikusabban tudsz gondolkodni, anélkül, hogy a harag “elködösítene”.
Kitartás és erőnlét
A harcművészetek és küzdősportok egyszerre fejlesztik az állóképességet és az erőnlétet is, hiszen itt mindkettőre szükség van. Küzdelemkor nemcsak gyorsnak, hanem kitartónak is kell lenni, hiszen egy-egy küzdelem (nálunk, az ITF Taekwon-doban) 2x2 perces, ami pláne versenyhelyzetben nagyon intenzív tud lenni, így a keringési és légzőszervrendszert is erősen igénybe veszi. Sokszor a meccsek között alig pár perc van, ezért kifújni sincs idő magad. Azonban, ha nem versenyzel, akkor is kell az állóképesség,
- akár formagyakorlatoknál, ha egymás után többet jársz el,
- edzőtáborban (amikor a tűző napon kell edzeni, vagy egy meleg tornateremben)
- vagy küzdőedzésen, ahol fontos, hogy ne “purcanj ki” a végére, hogy ne legyen belőle esetleg sérülés vagy egyéb probléma abból adódóan, hogy a levegő kapkodása elveszi az energiád, figyelmedet és nem úgy mozogsz, mint, amikor oda tudsz figyelni.
Pontosság
A célzás ütéskor, rúgáskor szintén nagyon fontos, hiszen viszonylag kicsi az a felület, ami támadható küzdelemnél, és bizonyos testrészek eltalálásáért figyelmeztetést kaphatsz. Ennek fejlesztésében segítenek a pajzsos, célpontos edzések, ahol például a pajzsot középen kell eltalálni.
Ez később deszkatörésnél is nagyon hasznos lesz, hiszen annak is a közepét kell eltalálni. Más küzdősportokban, például a bokszban is fontos a pontosság, mivel ha csak előre mész és ütsz mindent, amit látsz, hamar ki fogsz fáradni, míg a másik egy-két pontos ütése jobban megvisel téged, mint őt a te rengeteg pontatlanod.
Propriocepció
Ez a hangzatos kifejezés arra utal, hogy koordinálni tudod a tested, és térben érzékeled annak határait, például tudod, hogy eltalálod-e a melletted lévő oszlopot, ha kirúgnál egy oldaltoló rúgást (yopchagi-t). Ez küzdelemnél és formagyakorlatnál is fontos, sok energiát és aggódást meg tudsz vele magadnak spórolni, ha tudod, hogy eléred-e az ellenfeled, ha pár centit mész felé például.
A hétköznapokban ez a testtudatosság segít abban, ha például netalán talán késésben lennél, és rohannod kell lefelé a lépcsőn, akkor tudod, hogy mi az a sebesség, amit fenn tudsz tartani anélkül, hogy legurulnál a lépcsőn.
Tisztelet
Egy harcművészet ugyan általában övrendszeres, tehát különböző övszintek vannak, amik által feljebb tudsz lépni a “ranglétrán”. Ám mindegy, hogy kinek milyen színű öv virít a derekán, a fontos, hogy ettől függetlenül mindenkit ugyanúgy tisztelsz, odafigyelsz rá.
Ha például formagyakorlat közben épp összeütköznétek a következő mozdulatkor, és mindketten látjátok egymást, akkor a magasabb övesnek van elsőbbsége, de ez nem azt jelenti, hogy “amit szabad a nagy ökörnek, azt nem szabad a kis ökörnek”, hanem csupán egy szabály, ami segít ebben a helyzetben egységes kompromisszumhoz jutni.
Vannak ehhez hasonló szabályok, ahol különbség van az övszintek között, de minden magasabb öves volt fehér öves is valaha, tehát ő pontosan tudja, hogy milyen annak lenni. De küzdelemnél, páros feladatoknál ez mind mit sem számít, a két fél ugyanúgy meghajol egymás előtt, tiszteletet adva.
Itt senki sem kevesebb, mert alacsonyabb öves. Mindenki értékes, segítenek neki az útja során és egy színes közösséget alkotunk.
Stresszlevezetés
Ezek mellet nem utolsó sorban, a stressztől is megszabadít, ha küzdősportot csinálsz. Gondoljunk csak egy-egy pajzsos, célpontos edzésre, ahol “kiadhatjuk magunkból” az erőnket, ami igazán felszabadító tud lenni és jóleső fáradtsággal tölt el az edzés a végére.
Már a mozgás maga is segít a stressztől megszabadulni, de a küzdősportok kifejezetten, hiszen ezekben van esélyed kiadni magadból a dühödet, amikor annak épp helye van, és ezáltal a hétköznapokban békésebb, nyugodtabb lehetsz.
A mindennap frusztrációit itt fel tudod dolgozni és közben egy támogató közösségben lenni, ahol mindenki figyel a másikra, tehát mindenki biztonságban van. Nálunk egyetlen egy edzés sem telik el úgy, hogy ne bíznánk a másikban, és abban, hogy megtartó, odafigyelő közegben vagyunk. Ezt mi se bizonyítaná jobban minthogy amikor versenyen eltörték az orromat utána több hétig, sőt talán két-három hónapig, mindenki odafigyelt, hogy véletlenül se üssön/rúgjon a fejemre. És tényleg így történt, orrom szőre se görbült.
Ahogy a klubban már sokszor elhangzott idézet mondja:
“Ha minden ember tanulna harcművészetet, a világ boldogabb hely lenne.”
Összegzés
Tehát megéri a sztereotípiákat lerombolva kipróbálni egy küzdősportot, harcművészetet, főleg a Taekwon-dot, hiszen a fent említett előnyök mind megjelenhetnek időközben, és egy nagyon összetett mozgásformát tud nyújtani, egy olyat, ami sokban eltérhet a népszerűbb sportoktól.
-Kercza Réka, I. dan-