Rizmayer Norbi Európa-bajnok lett 2011-ben és a 2015-ös világbajnokságon újra a dobogó legtetejére állhatott, és azóta ő az egyetlen magyar férfi ITF taekwon-dos világbajnok.
Aztán a Világkupán 2016-ban szintúgy aranyérmesként zárt. Emellett kick-boxban is számos eredményt ért el, többek között 2012-ben light contact kategóriában második, majd a 2016-ban rendezett Európa-bajnokságon első lett.
Hozzánk a Bajnokok a Zenben sorozat második vendégeként látogatott el, amikor is egész napos edzést tartott nekünk, ami után szinte biztosan mindenki napokig izomlázzal küszködött. Ekkor készült vele az interjú, amit most a születésnapja alkalmából október 18-án teszünk közzé. Boldog szülinapot Norbi! 
Riporter: Kercza Réka
Fotók: Alina Velkei Photography (Instagram) és Facebook Rizmayer Norbert archiv
1. Hogyan jött az életedbe a taekwon-do?
Anyukám a kőbányai szabadidőközpontban tartott fitneszórákat. Úszásedzéseim után nála ültem amíg ő végzett. Az egyik fitneszóra alkalmával kimentem az előtérbe játszani és fehérruhás emberkéket láttam ütni, rúgni, fújtatni. Beültem érdeklődve, mi is lehet ez. Ők voltak a Sasok Taekwon-do SE. Kipróbáltam, megtetszett a közösség és a mozgásforma. Azóta (2002-2003) foglalkozok taekwon-doval.
2. Milyen volt az első versenyed?
Azt hiszem egy diákolimpia volt, ahol nagyon gyatrán szerepeltem. Akkor csak formáztam még és kikaptam az első vagy második menetemben. Viszont utána meg rá egy pár héttel egy tök jó külföldi versenyen vettem részt Szlovákiában, ahol első lettem. És onnantól kezdve küzdelemben is versenyeztem.
3. Miért kezdtél el versenyezni?
Megkérdezték, hogy „Akarsz versenyezni?” mondtam „Miért ne?”, kipróbálom. Kíváncsiságból leginkább. Már úszásban is versenyeztem előtte, meg öttusában és kenuban is.
4. Mi az, ami akkor, amikor kezdőbb voltál nem ment még? És hogyan jutottál túl rajta?
A kesztyű, lábfejvédő, sípcsontvédő, fogvédő, fejvédő ötös folyamatosan jött – ment, jött – ment, megvették, elvesztettem. Sok mindenemet hagytam már el, főleg versenyeken meg edzőtáborokban is. Most tartok ott, hogy azt mondthatom, hogy már egy éve nem vesztettem el a taekwon-dos dolgaimat. És ez nem rossz! 
5. Melyik volt életed legmeghatározóbb versenye és miért pont az?
Egyszer volt, hogy lerúgtak egy versenyen, ami talán Jászberényben lehetett. Még fiatal voltam és telibe rúgták sarokkal az államat, bezengett a kép és már csak arra eszméltem föl, hogy megyek kifele a pástnál. Ezt nagyon jó hőssztoriként el tudom mondani magamról, hogy ez olyan volt, hogy blackoutoltam valakitől és már csak arra lettem figyelmes, hogy feketeség és aztán már nyitom ki a szememet és már hátrálok kifele a pástról. Itt nem nyertem. Egy olyan időszakomban volt, hogy zöld, meg sárga öves voltam és akkor már voltak velem egy súlyban lévő, de magasabb kék – és pirosöves csókák, akiktől féltem is még mellé.
6. Melyik versenyed volt a legmegerőltetőbb?
Egy régebbi szegedi kick-box versenyt említenék, ahova szinte semmit nem készültem. És ugye a kick-box az 3x2 perc és azt hittem, hogy összeesek, mert annyira besavasodtam, meg annyira oxigénhiányos állapotban voltam, hogy már csak azt vártam, hogy leléptessenek, vagy legyen valami, mert már csak vonszoltam magamat, de végül megnyertem amúgy, mert sokat táncoltam közben, de azért elfogytam a végére. Nagyon nagy szenvedés volt.
7. Hogyan kezdtél el edzéseket tartani?
Taekwon-doban és kick-boxban is volt egy-két lehetőségem fiatalabbként, amikor még kértek rá, hogy „Norbi, tartsd meg a bemelegítést!” meg „Tartsd meg ezt az edzésrészt!”. És egy idő után elkezdtem élvezni, rájöttem, hogy ez fantáziadús tud lenni és volt, hogy egy idő után beültem emberek mögé versenyen. Az nekem nagyon tetszett, jó érzéssel töltött el, hogy üvöltözhetek, segíthetek a másiknak, meg azért ez egy felelősség is, ami tud izgalmas meg veszélyes is lenni, ami nem rossz és akkor így ottragadtam. Most meg gyakorlom, próbálom tanulni.
8. És mit szeretsz az edzősködésben a legjobban?
A másik sikerélményét imádom, az enyémet is nagyon szeretem, viszont azt szeretem látni, amikor látom, hogy valamit rosszul vagy nem úgy csinál valaki, ahogy amúgy csinálni kéne a feladatot, és én odamegyek, segítek neki, vagy megmutatom vagy elmagyarázom. És miután ő ezt felfogta, mivel a 99,9% - ban felfogják az emberek, amit próbálok nekik magyarázni, és megcsinálja és ez zseniális. Nem azt mondom, hogy egész életében ugyanúgy fogja csinálni, viszont azt, amit elmondtam, azt le tudja képezni, ez neki is örömet okoz, és legalább már valahol elmentette az agya azt, hogy hogy kéne csinálni. Ez például szerintem nagyon jó érzés amúgy, hogy visszalátod azt, amit elmondasz egy másik ember testének.
9. Mi a célod mint edző?
Sokat utazni. Minél több embernek, többfajta embernek tartani edzést. Tanítványokat kinevelni se rossz, viszont valahogy úgy érzem, hogy kicsit ennél én mozgékonyabb vagyok, és ahhoz, hogy egy versenyzőt kineveljek az 5-6 év. Én meg ha azt mondom, hogy évente akarok utazni valahova és akkor letelepedni ott egy picit, az nem biztos, hogy belefér.
10. Visszagondolva mi az a pillanat, ami számodra sokat jelentett a taekwon-do életutad során?
Igazából az, hogy van a taekwon-do, nekem ez egy ilyen védőháló az életem felé, hogy létezik ez a közösség, meg ebben a közösségben van pár ember, aki engem megtart. Még talán az, amikor a világkupán itthon elindultam, nekem az egy nagyon lelkileg sötét zóna volt, és elindultam a versenyen és valahogy, tényleg fogalmam sincsen hogy, eljutottam a döntőig és azt megnyertem. Amikor fölálltam a pástra, akkor érződött, hogy feszkós vagyok, viszont egy idő után elengedtem magát ezt a feszkót is, amit kintről hoztam, meg a mozgásomat is, és akkor úgy valahogy nyertem. Ez például egy nagyon jó élmény volt nekem akkor, hogy ezt akkor úgy is meg tudtam tenni.
11. Mi motivál téged?
Jelenleg az, hogy van egy ovis csoportunk, akiket nagyon szeretek és tök jó velük dolgozni. Ők nagyon motiválnak.
12. És mennyire érzed feladatodnak, hogy az ő lelkiállapotukkal is foglalkozz?
Mivel olyan pozíciót vállaltam el saját magam, amibe ez is beletartozik, hogy ha csak abban az időszakban, amikor két vagy másfél órát együtt töltünk, akkor amennyit tudok foglalkozok velük, beszélgetek velük, meghallgatom őket, ezek nagyon fontosak szerintem, ezek miatt tud kialakulni egy közösség.
13. Volt valaha olyan időszak, amikor abbahagytad a taekwon-dot?
Nem, nem volt olyan, hogy abbahagytam volna a taekwon-dot. Volt olyan, amikor rosszul voltam lelkileg és nem csináltam semmit az egész életemben, nem jártam suliba, meg dolgozni se dolgoztam, de akkor is mindig lejártam edzésre és edzést tartani a gyerekeknek. Volt olyan, hogy derekammal volt egy kis balesetem és akkor nem taekwon-doztam, csak gyógytornáztam.
14. Hogyan kezeled a kudarcot?
Az attól függ, hogy miben érek el kudarcot, de manapság kezdem egyre jobban, tudatosabban feldolgozni. Régebben nem törődtem vele, de úgy, hogy el is nyomtam magamban és az düh és szorongás formájában jött ki.
15. Ki segített neked a legtöbbet?
A szüleim, barátaim, edzőim és a tesóm.
16. Van valamilyen kabalád?
Így konkrétan nincs.
17. Mi a kedvenc technikád?
Az ilyen jó hosszú goro chagi például. Régen nagyon szerettem alábújós goro chagit rúgni yopchagi alá.
18. Melyik technikát nem szereted annyira?
A lendítős (dollimyo) yopchagi, arra nem igazán érzek úgy rá.
19. Ha egyetlen egy technikát használhatnál egy küzdelemben, mi lenne az?
Yopchagi vagy dung joomuk.
20. Van valamilyen hobbid?
Bikram jógázni voltam párszor és az nagyon tetszik, meg szabad táncolni is jártam és fogok is járni még. Szeretnék újra falat mászni is. Illetve én egy nagy túrázós típus vagyok, szeretek sokat sétálni. És olvasni is szeretek, ha van rá időm.
21. Mennyire vagy egy előre megtervezős ember?
Nem igazán. De például a mai napot valamennyire megterveztem, hogyha edzést tartok, azt megtervezem.
22. Mi volt a taekwon-dos életed legfurább élménye?
Voltunk egyszer Spanyolországban EB-n és az after party lent volt a tengerparton, sok emberrel, nagyon jó hangulatban. És már zárt be a hely, ahol voltunk, már kitessékeltek, de mi még visszamentünk vízért, ott álltunk mezítláb a hely előtt, mert az volt a tervünk, hogy miután bezártak, fürdünk egyet a tengerben, ami ott volt 3 percre és a miután kijöttem a tengerből elkezdett megszáradni rajtam a víz meg a só és a torkom is tiszta só volt, és bezárt az a hely, ahol voltunk bulizni és hazafelé sehol nem volt egy darab kisbolt se. Majdnem úgy kellett lefeküdnöm aludni, hogy már fuldoklottam a sótól. Na, ez fura volt.
23. Van olyan álmod, ami még nem valósult meg?
Igen, egyszer el szeretnék jutni Dél-Amerikába. Ez egy olyan pont, ahova menni akarok még életem során.
24. Mire vagy a legbüszkébb eddigi életed során?
Arra, hogy tartottam egyszer vasárnap egy olyan edzéssorozatot, ahol reggel nyolctól este tizenegyig magán edzéseket tartottam, ami ilyen 7-8 edzést jelentett. És ezt így talpon állva bírtam.
25. Ha egy dolgot megváltoztathatnál a taekwon-doban mi lenne az?
Én úgy veszem észre, hogy a worldwide taekwon-do elég nyitott amúgy más küzdősportokkal szemben, de nem mutatják ezt ki annyira. Lehetnének nemzetközi kapcsolatok más, nagyobb szövetségek felé és kooperáció más küzdősportág szövetségei felé, mondjuk a WTF felé, hamár a taekwon-do a gyökere mindkettőnek. Például, hogy lehessen egy olyan nap, ahol nyílt versenyek vannak, ahol WTF és ITF megfér egymás mellett és el tudtok indulni csak küzdelemben, nyitott kategóriában, egy olyan szabályrendszerben, ami a két ág összemosott változata.
26. Milyen állat lennél?
Béka vagy majom.
27. Esetleg van egy kedvenc idézeted, ami most így eszedbe jut?
Igen, egy szív szútra idézet: „Az üresség valóban forma, a forma valóban üresség.”
Köszönjük Norbi!
-Kercza Réka-
