Immár több mint húsz éve tanítok gyerekeket a Taekwon-do rejtelmeire. Rengeteg előnnyel jár, ha a gyermek harcművészetet tanul, és rendszeressé válik az életében a sport, a mozgás, a kitartó gyakorlás. Sok minden változott ezalatt a húsz év alatt, de egyvalami állandóan visszatérő nehezítő tényező: az irreális szülői elvárás. Azaz vannak, akik úgy gondolják, hogy heti kétszer 1 órában a harcművészeti edzés keretein belül a nehezen kezelhető, hiperaktív vagy figyelemhiányos gyermek pár edzés alatt varázsütésre mintagyerekké változik. Sajnos azt kell, hogy mondjam, nem, nem fog.

Hiszen mire egy gyerkőc akár 4-6 évesen elkezd Taekwon-do edzésre járni, ugyan személyiségfejlődésének korai szakaszánál tart, mégis kialakult szokásai vannak, nagyrészt az otthonról, és szűk környezetéből hozott mintákat követi. Pár évvel idősebb társaiknál ezek a szokások még erősebbek, és kibővülnek az iskolai környezet hatásaival. Így amikor a mester elkezd foglalkozni egy gyermekkel, művészi hasonlattal élve nem egy üres festővászonra fest, hanem előre megrajzolt körvonalakon belül viszi fel az újabb színeket, amelyek hozzátesznek a kép harmonikusabbá tételéhez. Azaz pozitív mintákkal segíti a gyermek mentális, érzelmi és fizikai fejlődését. Ezt nagyon fontos kiemelni: segíti a fejlődést, nem nevel.

A nevelés elsősorban a szülők feladata. Ahogy egy tanítótól, tanártól sem várható el, hogy a szülők helyett nevelje a gyermekeket, ez egy edzőnek sem kötelessége. Az edző támogatja a szülők munkáját azzal, hogy többek között kitartást, önfegyelmet, tiszteletet, magabiztosságot plántál a gyerekekbe. Az edzés az egészségükre is jó hatással van a rendszeres mozgás révén, és nem utolsósorban a csapatszellem, a közösségi élmény elősegíti a szociális fejlődésüket.

Szülő és edző: alkossunk egy csapatot, másképp nem működik

A szülőknek és a mesternek is csapatként kell együttműködnie annak érdekében, hogy a gyerkőc a következetes útmutatás mentén az edzéseken, az iskolában, a mindennapokban megállja a helyét, és magabiztos, egészséges felnőtté cseperedhessen. Ha már bizalmat szavaztunk az edzőnek, akkor ne várjuk el tőle, hogy amíg a hibás viselkedési berögződéseket próbálja korrigálni, addig mi „ráhagyjuk” a gyerekre ezeket. A kisember ugyanis összezavarodik, és nem fogja komolyan venni az edzőjét, mondván, anya-apa úgysem fedd meg azért, ha éppen bokán rúgom a kisebbet. Így nem fog fejlődni a gyerek személyisége, maximum frusztrálttá válik, és emiatt még többször fogja bántani a társait, feleselni fog, vagy bomlasztja a közösséget, ami nem csupán az edző munkáját, de a szülők és a gyerek életét is megnehezíti.

A harcművészet akkor lehet egy gyermek személyiségfejlesztésének pozitív eszköze, ha az edző és a szülők kölcsönösen támogatják egymást határozottsággal és következetességgel. Ezzel elsősorban a gyermekünknek segítünk abban, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen, miközben egy olyan sportot űz, amely pozitív irányba befolyásolhatja az életét. Ha a szülők együttműködnek és támogatják az edző munkáját, akkor megadják az esélyt arra, hogy a gyermek számára a Taekwon-do egy hosszú távú szerelem lehessen, amely segít kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.

A témában nemrég fedeztem fel egy kiváló könyvet, amit jó szívvel ajánlok edzőknek, szülőknek, és nagyobbacska sportolóknak is...

Kalamár Hajnalka - Kabarcz Zoltán: A Nyerő Hármas, Sportoló - Edző - Szülő

A könyv Facebook oldala itt elérhető.

Békássy Csaba és Boczonádi-Békássy Krisztina

ITF Taekwon-do csoportok a Zen Power Taekwon-do Klubban:

http://csabimester.hu/zen-power-taekwon-do/csoportok-szintek