Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol…
Külföldi vendég-edzőtársunk elmeséli Magyarországon lengyel cserediákként szerzett élményeit a Zenes, taekwon-dos szemüvegen keresztül… 
Wiktoria Chylińska cikke
Rólam
Szia! Wiktoria vagyok, Lengyelországból. Körülbelül 10 éve taekwondozom. II dan fekete öves vagyok. A múlt félévben Budapesten laktam és magyarul tanultam az egyetemen. Magyar szakos hallgató vagyok Varsóban.
Miért magyarul tanulok?
Ez a vicces sztori. Amikor gimnáziumban voltam Eurovisiot néztem és Papai Joci dalát halottam – Az én apám a neve. Nagyon tetszett nekem hogyan hangzik ez a nyelv és kezdtem hallgatni a magyar zenét. Sajnos nem értettem a dalszövegeket, úgyhogy úgy döntöttem, hogy meg fogok tanulni magyarul.
Először egy kicsit tanultam egyedül, utána Magyar Intézetben jártam, Varsóban. Lassan haladtunk, úgyhogy abbahagytam ezt a kurzust és magántanárral tanultam. Nem sokáig, mert utána érettségim volt és erre fókuszáltam.
Amikor dönteni kellett, hogy milyen szakon tanulni fogok az egyetemen, gondoltam a földrajzról és a magyar nyelvről. Magyar nyelv választottam, mert szerintem a nyelvtudás hasznosabb és az egyetemen gyorsabb lehet tanulni, mint egyedül.
Rólatok
Amikor Budapesten laktam akartam sokat beszélgetni a magyarokkal, látogatni és a magyar Taekwon-do klubba járni. Szerencsére minden tervem sikeres volt. Megtaláltam a Zen Power klubot és hihetetlenül jó időt töltöttem nálatok.
Köszönöm minden kedves szót és hogy olyan jól éreztem magamat a Zen Power klubban mint a másik családomban. Szívesen edzettem veletek, megtanultam sok új kifejezést, és sokat beszélgettem magyarul. Nagyon hálás vagyok, hogy megtaláltalak titeket.
Amikor először voltam az edzésen meglepődtem, hogy mindenki olyan kedves, nyitott és segítőkész volt. Egy kicsit izgultam, de ilyen jó hangulatban a stresszt gyorsan eltűnt.
Még tetszett nekem, hogy edzések terve volt az interneten és hogy mindennap tudtam, melyik edzés lesz – bázis vagy küzdelem, vagy más. Sajnos a térd problémám miatt, nem tudtam minden edzésen részt venni.
Jó rendszer is, hogy Motibro naptárban meg lehet látni, hányan leszünk az edzésen – ez szerintem nagyon hasznos.
Csodálom, hogy közösségi médián sok információ és kép van. A hírleveleket is szuperek.
A magyarul edzéstartásról
Az edzést tartani magyarul nagy kihívás volt, de szeretem a kihívásokat, úgyhogy örülök, hogy meg tudtam próbálni. Büszke vagyok magamra és rátok, hogy ilyen szuper volt.
Az első edzéstartás előtt egy kicsit stresszes voltam, hogy az idegen nyelven edzést fogok tartani. Amikor készültem, először terveztem mit fogunk csinálni. Amit tudtam magyarul, azt megírtam a tervemben, de amit nem tudtam azt szótáraztam, és ami nem volt a szótárban, megkérdeztem az edzőtől. Utána megjegyeztem a kifejezéseket, és kis próbaedzést tartottam a lakásomban. Ellenőriztem, hogy tudtam-e mondani minden kifejezést, és hogy ezt érthető lesz-e.
Az edzés közben nem izgultam, mindenki elkötelezett volt az edzésben – ez nagyon segített nekem. Végén kiderült, hogy az edzés nagyon tetszett nektek, úgyhogy szerdán tartottam a második edzést.
Ez volt nehezebb, mert új gyakorlatok akartam mutatni, úgyhogy új kifejezéseket kellett ellenőrizni és megtanulni. Ezen a napon még Esztergomba utaztam a lengyel barátaimmal – ezután nagyon fáradt voltam, de sikerült az edzést megtartani, és láttam, hogy tetszett.
Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt magyarul edzést tartani kétszer, és hogy ti és én is tanultunk.
Sok sikert mindenkinek!
Remélem, hogy találkozunk majd.
-Wiktoria Chylińska-
Utószó
Sokszor mondjuk, hogy a taekwon-do közösség egy nagy család - méghozzá határokon átívelő nagy család...és tényleg.
Edzett már nálunk külföldi diák hosszabb-rövidebb ideig, de Wiktoria kiemelkedően sokat tanult és fejlődött magyarból - ebből a rendkívül nehéz nyelvből. Mi pedig sokat tanultunk tőle nyitottságból, kíváncsiságból, bátorságból.
Köszönjük, hogy nálunk edzettél, és várunk vissza, bármikor is jársz újra Budapesten.
-Csabi mester-