Csabi mester egy Facebook poszt formájában megkérdezte tőlünk, az egyesület tagjaitól, hogy milyen kételyek voltak bennünk, amikor elkezdtünk taekwon-dozni. Részben ezek alapján készült egy sorozat, amikben az ilyen tévhiteket cáfoltuk meg történeteken keresztül.

Én pedig utána jártam, hogy tagjaink közül kinek milyen félelmei voltak az elején.

De pontosan mi az, ami ezeknek a félelmeknek, tévhiteknek a kialakulását előidézi? 

 

Ilyenkor egy úgynevezett “negatív automatikus gondolat” ébred bennünk, amihez érzések, bizonyítékok, ellenbizonyítékok kapcsolódnak. Ezek szinte mindig általánosítanak, előrevetítenek, jóslatként szolgálnak, és összességében valamilyen negatív torzítást alkalmaznak.

Például: “Mindenki jobb lesz nálam az edzésen és én ott fogok bénázni miközben mások magukban röhögnek rajtam”. 

Ez számtalan tényező előidézheti, az önbizalomhiány, szociális szorongás, eddigi kapcsolataink tapasztalatai, vagy általánosságban eddigi tapasztalataink vagy a gyerekkori mintáink többek között. 

De közös mindegyikben a megmagyarázhatatlan, automatikus félelem valami olyan iránt, ami még meg se történt. Tehát nem tudhatjuk, hogy valóban mi lesz, hogyan fog hatni ránk és hogyan éljük át. 

 

A harcművészetekhez, küzdősportokhoz tartoznak bizonyos  témájú elképzeléseink, például, hogy “mindenki erősebb lesz nálam” vagy “nem leszek elég harcias hozzá”, stb.

A klubon belül szerintem mindenkinek voltak ilyen tévhitei, még mielőtt elkezdett ide járni. Be is mutatom alább pár ilyen személyes élményen keresztül, hogy nálunk, egy küzdősportos klubban hogyan is alakultak ezek.

Ezzel is bizonyítva, hogy ezek csak kezdeti spekulációk, amik általában nem lesznek igazak.

Szerencsére.

 

Néhány személyes példán keresztül most bemutatom, minket milyen félelmek, tévhitek érintettek, érintenek.

 

Nagy Beatrix, Trixi fejében egy olyan elképzelés volt, mielőtt elkezdte a Taekwon-dot, hogy a minél magasabb övfokozat eléréséig ő nem fog elég ügyesnek számítani ebben a sportban és, hogy alapjáraton ez sok mindent meghatároz ebben a harcművészetben.

Ám később azt tapasztalta, hogy sokkal inkább az számít, hogy magadhoz képest mennyit fejlődsz, mennyi energiát fektetsz bele, és hogyan állsz hozzá a sporthoz. Az öv csak egy iránymutatás, és ha valaki fekete öves, attól még nem fog lenézni, hanem megpróbálja átadni az ő eddig összegyűjtött tudását, és nem kell szégyellned, ha alacsonyabb öves vagy. Sőt, büszkének kéne lenned, hogy elkezdtél valami újat, és sok munkát teszel bele, hogy minél jobban elsajátítsd ezt a mozgásformát. Hiszen mindig a kezdet a legnehezebb.

Ez talán az egyik leggyakoribb tévhit. Hogy minél magasabb öves vagy, annál többet érsz. Pedig nem. Itt mindenki ugyanolyan értékes, a fehér öves és a fekete öves is.

 

Venekei Márk, Wene azt gondolta, hogy muszáj tudni spárgázni, ahhoz, hogy fejmagasságig fel tudjon rúgni.

Ezt is gyakran gondolják. Ugyan valamennyire hajlékonynak kell lenni, hogy magasra tudj rúgni. De nem kell tudni se spárgázni, se elérni a földet előrehajlásnál, hogy ne szenvedj hátrányt akár küzdelemben vagy egy-egy bázistechnika végrehajtásánál.

 

Bohus Fanni attól tartott, hogy kínos lesz, hogy ő felnőttként a tinik között elkezd Taekwon-dozni. Ám, aztán látta, hogy vannak más felnőtt kezdők is és megnyugodott.

Sokszor csak felnőttként van esélyünk, lehetőségünk elkezdeni egy új sportot. Igen, szinte biztos, hogy lesznek ott olyanok az egyesületben, akik korábban, kisgyerekként kezdték, és ezáltal már fiatalon egy magasabb szintre is eljutottak akár, ügyesebben megy nekik egy-egy mozdulat, hiszen fiatalként könnyebben rögzül a mozgásminta, könnyebb az  elsajátítása, megváltoztatása, megjegyzése, stb. Tehát nekik úgymond van egy ilyen előnyük, de ez nem szabad, hogy eltántorítson minket!

Legyünk büszkék a bátorságunkra, arra, hogy egy nehezebb helyzetben is nekirugaszkodunk egy sportágnak egy kötöttebb testtel, már kialakult test- és mozgásmemóriával.

 

Az én (Kercza Réka) személyes “aggályom” az volt, hogy nem leszek elég harcias ehhez a sporthoz, nem leszek képes megütni, megrúgni valakit.

Hát ha nem is az első edzésen, de idővel ez világossá vált, hogy hiába aggódtam emiatt. Ez nem összekeverendő az agresszióval, ilyenkor nem dühből ütöd meg a másikat, hanem tudatosan, kontrolláltan. A másik, amit meg kellett tanulnom, az az ütések kapása. A természetes reakció az elfordulás lenne ilyenkor, hiszen ki szereti, ha ütik a fejét? De egy idő után ezt megtanultam máshogy kezelni.

Ahhoz, hogy adni tudj, kapni is tudnod kell az ütéseket, akármilyen kellemetlen is, főleg az elején.

Ráadásul miután versenyen eltört az orrom, sokáig nagyon féltettem a fejemet, volt bennem egy szorongás ezzel kapcsolatban. Időre volt szükségem, hogy ezt feldolgozzam, átkonvertáljam magamban. De ez is előnyhöz juttatott: azóta jobban védem a fejem, zártabban védekezem. 🙂

 

Mikita Márk a Taekwon-dot kívülről “varázslásnak”, valamilyen furcsa gyülekezetnek látta, nem hitte volna, hogy egy taekwon-dos tud igazából “verekedni”.

Aztán rögtön egy küzdőedzésen rádöbbent, hogy bizony mi nem csak simogatjuk egymást és kaszkadőrködünk, hanem valóban megütjük, megrúgjuk egymást, néha erősebben, és bizony nehéz ez a sport.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy ezután a tapasztalat után kellett neki két hét a visszatérésre. Végül mára egy nagyon technikás, ügyes érzékkel rendelkező taekwon-dos lett belőle, akire sok gyerek felnéz.

Egy külső szemlélő számára valóban hathat egy ilyen sport túl egzotikusnak, elvontnak, de igazából ha megtapasztalod, hogy milyen, rájössz, hogy senki sem lebeg tíz centivel a föld felett nálunk. És nincsen hittérítésünk sem. 😁

 

Érdekesek ezek az előítéletek. Végül mindegyik megdőlni látszott, hiszen ezek felnagyítják félelmeinket csupán, tehát legtöbbször a valóság teljesen más, nem reálisak ezek a félelmek.

Ahogy mondani szokták a puding próbája az evés, tehát ha tudni akarod, hogy valójában milyen is ez a sport, tedd félre az aggályaidat, és gyere el egy edzésre! Próbáld ki és akkor teljes valójában láthatod, milyenek vagyunk mi, és milyenek az edzéseink, milyen a taekwon-do és a kick-box.

 

Köszönöm a cikkhez való közreműködést Nagy Beatrixnak, Bohus Fanninak,Venekei Márknak és Mikita Márknak! 

 

-Kercza Réka-

 

Ui: Köszönöm a cikket a riporternek, Kercza Rékának, és a riportalanyoknak, hogy őszintén nyilatkoztak.

Edzéseinkről infókat az edzésrendünkben, és a GYIK menüpontban találsz.

Várunk szeretettel,

Csabi mester és a Zen Power Team